Atlétika
Krizsán Xénia
MTK legendárium | 341. rész
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság.
Visszatérve Szekrényessy Kálmán apósának, Ramazetter Károlynak leszármazási vonalához, ideje, hogy e szakirodalom előtt ismeretlen családi ág történetét is megismertessük. Ramazetter Károly, 1847-től már bizonyosan nyomdatulajdonosként tevékenykedett. Veszprémi időszakában nem csupán a megye első gyorssajtóját működtette, de könyvkötő műhelyt, könyvkereskedést és kölcsönkönyvtárat is nyitott, ugyanakkor megalapította az első veszprémi hírlapot is. Szakmai pályafutásának második – hanyatló – korszakában, 1862-től – veszprémi nyomdája mellett – Pécsre helyezte át székhelyét, és lett az ottani Lyceumi nyomda bérlője, egészen1880-ig.
Néhány esztendőn át a két vállalkozás párhuzamosan haladt, így a veszprémi üzem vezetését időlegesen feleségére, Gärtner Karolinára bízta, 1869-ben azonban már eladásra kínálta a „jó hírben álló” veszprémi nyomdát és könyvkereskedését: „ugyanott egy igen jól s díszesen berendezett, és saját nevezetes nyomtatványraktárral bíró könyv, mű-hangjegy-papír és –írószer-kereskedés szinte szabad kézből eladó.”
A nyomda megléte feltételezte utóbbi kereskedés jövedelmeit, hisz „a két üzlet egymást támogató összeköttetésben áll.”
A veszprémi vállalkozás felszámolása legkésőbb 1871-ben bekövetkezett, amikor is április 17-ére kiírt árverésen már csak a könyvesbolt belső berendezését kellett értékesítenie, hisz a „tulajdonát képező, könyvkereskedéshez tartozó boltbeli felszerelések, könyvek, nyomtatványok, írószerek, rajzeszközök, földgömbök, olajfestmények s egyéb a könyvkereskedéshez tartozó tárgyak, önkéntes árverés útján a legtöbbet ígérőknek eladatni fognak.”
Ramazetter Pécsen is fontosnak tartotta, hogy saját nyomdaüzemet működtessen, így 1873-tól megnyitotta kapuit kizárólagos tulajdonában álló Ramazetter-féle nyomda.
Ramazetter vállalkozása azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s az első pillanatoktól fogva anyagi gondokkal küzdött. Pécs, már nem az ideális „concurentia nélküli” terület, ahol vetélytársak híján és az országos nevezetességű Eötvös Károly megyei összeköttetései mentén adhatta ki nyomdatermékeit.
Pécsen már legalább két nyomdával kellett felvennie a versenyt, akik ellen Ramazetter „a legélesebb intrikákat folytatta le.”
Pécsi működésének éveit végig kísérték állandósuló harcai szakmai ellenfeleivel: „Számos ellentéte volt a pécsi nyomdászokkal, a nyomdászegyletekkel.”
Megnövekedett adósságai miatt már 1876. december 20-án árverezési procedúrát indítottak pécsi üzeme ellen, minek során nyomdájában ötszáz forint értékben: „2 gyorssajtót” foglaltak le. Ez annál figyelemre méltóbb, hisz dúsgazdag bátyjának ezekben a pillanatokban épp roppant vagyonának örökítése okozta a legnagyobb problémát.
A két Ramassetter-Ramazetter fiú kapcsolata (talán mentalitásbeli különbözőségük okán) végérvényesen megromolhatott. Ezt bizonyítja, hogy Vince végrendeletében (húgával ellentétben) egyetlen mondattal sem emlékezett meg öccséről és annak gyermekeiről, de még Vince és Vincéné gyászjelentésén sem említették neveiket a gyászoló rokonság körében! Tehát, míg Ramassetter Vince százezreket ajándékozott el idegenek számára, azokban a pillanatokban egyetlen fiútestvére, Károly az anyagi csőd szélén állt!
Az anyagi bukás réme pedig a lányos papát komoly veszélyekkel fenyegette: lehet, hogy nem tudja társadalmi rangjuknak megfelelően kiházasítani őket…?
